Galánta

A város történelme

A város történelmét már az újkorból (neolitikum) származó régészeti leletek is bizonyítják. Az első írásos híradás Galántáról egy IV. Béla korabeli oklevél, mely az 1237 és 1240 közötti években született. Ez az iromány birtokosai szerint mondja ki a Pannonhalmi Apátság területeihez való tulajdonjogot. 1421-ig a település több nemesi család tulajdonában volt. A város történelmének fontos mozzanata, amikor Galánta egy része az Esterházy család birtokává vált. Az Esterházyak hat évszázadon át befolyásolták Galánta fejlődését.  Az első vásárjogi kiváltságot Galántának a 16. században adományozták. A vásárok a jó iramban fejlődő települést mezővárosi rangra emelték. 1635-ben II. Ferdinánd király az Esterházy család kérésére Galántát további kiváltsággal ruházta fel: az évi négy nagy ünnepi vásáron kívül heti vásárt is tarthatott.  A 16. századtól Galántán iskola működött és a 17. században már kórháza is volt. A 18. században markáns fejlődésnek indult a kézműipar, mely magával hozta a cipészek és a csizmadiák céheinek létrejöttét. A 19. század második fele fontos változásokat hozott a városka életében. Galánta a környék adminisztrációs központjává vált. Itt székelt a szolgabírói hivatal, a járásbíróság, a telekkönyvi hivatal, a posta, és 1902-től az adóhivatal is. A gazdasági fejlődésnek köszönhetően pénzintézmények alakultak a város területén. A Bécs – Pozsony – Galánta – Érsekújvár – Budapest vasútvonalon 1850-ben indult meg a személyszállítás. A város jelenlegi arculata a 20. század második felében alakult ki.

A városhoz városrészek is tartoznak – Hódi (Hody), Nemesnebojsza (Nebojsa) és Javorinka.

Hódi városrészt az írásos emlékek 1291-ben említik először. Az elnevezés szláv eredetű. A századok során a városrésznek több tulajdonosa is volt. Az utolsó az Esterházy család volt. Az itt található kastély a mai alakját az 1780-ban történt klasszicista átépítés során nyerte el. Ma a Don Bosco szalézi szerzetesrend tulajdonát képezi.

Javorinkát (azelőtt Štefánikovo) az 1921-es földreform idején tizenhárom Vág-menti községből származó telepesek alapították a Sárd folyó mentén Galánta és Taksony között. A városrészt 1960-ban csatolták Galántához.

A városhoz tartozó Nemesnebojsza települést a források először 1405-ben említik. 1421-ben a település egy része Esterházy Miklós tulajdonát képezte. A későbbiekben a település egy részét a norimbergi Rozhnanov család birtokolta. Ez időktől a falu alsó és felső részre osztódott. A felső rész a német telepeseké volt. Nemesnebojsza a múltban kizárólag nemesi falu volt. A legismertebb földbirtokosa a Balogh nemesi család volt, mely valószínűleg a 18. században kastélyerődítményt építtetett a török ellen. Ma már csak a kastély romjai láthatók. 

Történelem

Galánta történelmét a régészeti leleteknek köszönhetően már az ókortól figyelemmel kísérhetjük. A terület már az új kőkorban (neolitikum) is lakott volt. Az említett régészeti leletekből ismert, hogy az itt élő emberek elsősorban földműveléssel foglalkoztak.

Galánta kataszterében számos nemzet és törzs megfordult. A legjelentősebbek a szláv törzsek i. sz. 6. századból és a magyar törzsek a 9. századból. A régészeti leletek a törzsek együttélését bizonyítják. Az első írásos híradás Galántáról egy IV. Béla korabeli oklevél az 1237-40-es évekből, mely birtokosai szerint mondja ki a Pannonhalmi Apátság területeihez való tulajdonjogot. Az iromány az apátság archívumában található.

A város történelmének következő fontos mérföldköve 1421, amikor Galánta része az Esterházy család birtokává vált. Ez idő tájt a település többi része néhány nemesi család tulajdonában volt. A török támadások kedvező földrajzi fekvése miatt Galántát sem kerülték el. Miután a török csapatok elfoglalták Érsekújvárt, a mezőváros szinte teljesen elnéptelenedett. Békésebb időket Galánta csak a 18. században bekövetkezett Habsburg-ellenes felkelés után élt meg.

Galánta először a 16. században nyert vásártartási jogot. 1635-ben II. Ferdinánd király az Esterházy család kérésére Galántát további kiváltsággal ruházta fel: az évi négy nagy ünnepi vásáron kívül még hetente egyet is tarthatott.

• A 18. században markáns fejlődésnek indult a kézműipar, amely magával hozta a különféle céhek létrejöttét (cipészek, csizmadiák).
• A jobbágyság megszüntetése fontos mérföldkő volt a városka fejlődésében. 1864-től Galántán pénzváltó működött és 1873-ban a város első pénzintézményeként a Galántai Takarékpénztár is megkezdte működését.
• A Bécs – Pozsony – Galánta – Érsekújvár – Budapest vasútvonalon 1850-ben indult a személyszállítás. 1883-ban a szeredi, lipótvári és zsolnai elágazás kiépítése következtében Galánta vasúti csomóponttá vált.
• A 19. század második felében Galánta a környék kulturális, gazdasági és közigazgatási központjává vált. Itt székelt a szolgabírói hivatal, a járásbíróság, a telekkönyvi hivatal, valamint 1902-től az adóhivatal is. A művelődés terjesztésében nagy szerepe volt Samuel Neufeld könyvnyomdájának, mely 1890-ben kezdte meg működését. 1892-től Galánta saját hetilapot adott ki „Galántha és Vidéke” címmel. 1909-től mozi is működik Galántán.
• Az első világháború után Galánta továbbra is járási székhely maradt. A város arculata a két világháború között nem változott.
• A város jelenlegi arculata a 20. század második felében alakult ki. A modern lakóházak építése következtében a Fő utca történelmi épületeinek jelentős része lebontásra került. Építészeti szempontból ez meggondolatlan beavatkozás volt, melynek következtében a város elvesztette történelmi arculatának és identitásának egy részét.